Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143
I -18Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Eugenie : Offenbach: Ho man vette vájjon ? / m.f./i A S2iveaből I Van több ilyen melódia is ott ? Azt hiszem, egy egész raktárra való. Ön muzsikus ? Azt mondják ! / Felnll. Zongoraszó megszűnik. Bekerül a szobába, egy pillanat múlva megjelenik a lépcső feletti ajtóban. Megáll./ / Az ablaktól közép felé menve./ Jatues Offenbach, a párisi conservatoir növendéke. Huszonnégy éves, büntetlen előéletű, jelenleg szabadságon. / megtetszett ez a naiv fiu /: Örvendek. / Lesiet hozzá,/ Mikor jött el Párisból ? / ezalatt forrón kezet csókolt/: Négy hete már, Négy hete már ?! Négy hét hosszú idő... talán már el is felejtette Pár ist ?! Vannak dolgok, amiket sohse felejthetünk el. Egy illat, egy sóhaj, egy álom, egy te leintet, egy kézszorítás ugy a szivünkoe fészkelheti magát, hogy soha többé el nem távolodik onnan. Látja, - Páris szine, i lata, lármája, élete igy él a szivemben... 'j. / tekintetét neia birva, jobbfelé megy /: Én még sohasem jártam a fővárosban l / követi/: Pedig ott a helye ! A világ legszebb asszonya, a világ s a legszebb, a legszebb város trónusára való. Ha megismeri Párist, meg is szereti
