Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

8 Odasietek a hölgyhöz, hogy booaánatot kérjek, з megtérítsem а. кÍrót, anikor egy ketone к lép kettőnk közé, va lpmi dühödt afrik»! e gyermatokrél és ostoba tökfilkónak nevez engein. rre nekem is fejembe szalad p vér, dühbe gurulok, é 5 őOiikí zuüvnak nevezem őt. Nekem ugrik, én hátra ugrom, máris e koosin v? g^ok, в hirtelen rázóstól a 16 ia megugrott, э te ssék, most itthon vagyok. Égi en csak annyi luom volt, hogy egy haszfrankost odadobjak a kalapért, ha ugyan nem huss oentimeges volt, erre в csekélységre igazán nem emlékszem biztosan. Majd kisül esta, h» megnézem az erszényemet, /к szalmakalap maradékát kihúzza a zsebéből/ Ima, ezt kerestem az üzleten. Vézinet: /kezébe veszi a szalmakalapronosot, з szakértelemmel nézegetV fagyon finom fonás! Frdiaard: Igen, de ?braknak kitelt drága. Vézinet: /öntuáptl; nul is profétikuaan, mert ez a darab ténye és mottoja/ ok fáradságodba kerül majd, fiam, emig ehez hasonié kalapot találsz. ?-n csak -J-rtek hozzá. Félix: /»ki közben lejött a lépcsőn, kiveszi a ronosot Vézinet kezéből/ Lássuk oaak... kaúinardí Félix ur, ismételten felszólítom, ne ivetkőzzék családi gyei-be. Félix: le шgyságos ur... Fadin?rd: Csönd legyen, te semmirekellő, pernahajder, - ahogy a régi műsorban mondanák. Félix: /eltűnik, Vézinet: Monad озак, hánykor induiunk az anyakönyvvezetőhöz? Fadimrd: Tizenegykor. /Ujjain mutatja óa Vézinet fülébe harsogja/ Ti-ze-negy-korj Vézinet: ínéval, későn ebédelünk? kkor talán még bekaphatnék