Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

7 Vézinet: Fadinerd: Félix: Fediaord: Vézinet: Fadlnardj Felix: Ftainard: Vézinet: Fadinaxd: Vézinet: F0dinrrd

: szálltem. Ill| száz lépésnyire már meg is találtam, egy esal&nbokorban. Alaposan Összecsípte a kezem. Fiam, kimondiiatatlanul örülök neki, hogy... /'tűiébe ordit/ Köszönöm! /Folytatja/ Visszamegyek a kocsimhoz, hat h koosin eltűnt! /megjelent az emeleten, figyelt/ Д iUjJiijii urnák elveszett a kocsija? Félix ur, én most süket nagybátyámmal csevegek, aki egy szavamat se érti, ennélfogva felszólítom, hogy ne zavarjr ezt a bensőséges családi jelenetet

«m 'főbbet mondok öcsém: a jó férjek kapnak csak igazán jő feleséget! •.. Igenigenigen. T« fújd озяк a magadét, ne törődj senki vei! jzőval, a kocsim eltűnt. Keresem, kiabálok. Azt mondják, láttak egyet az erdoszélen. Odarohanok és mit találok ott? az ón lovam vigan zabái egy pipaoaos azalmaosomét. Közelebb megyei, s ugyanakkor a szomszéd fasorból egy női hang kezd kiabálni: " zentisten, a kalapon!

4 л azalmaköteg ugyanis egy pipaoaos szalmakalap volt. hölgy egy fára akasztotta, a közben a bokrok közt egy katonával - csevegett, /magáb&xy ch-oh-oh-oh-oh! Kezd mulatságos lenni. / folytatva, Vézlnethez/ Köztank szólva, öregem, azt hiszem, valami könnyű kis nő lehetett. Dehogyis! Chaiiiot-ból jövök, ott lakom! Jól van, öregem, ne törődj senkivel, fújd csak a magadét! A tűzoltólaktanya mellett lakom! Jó, jó, tőlem lakhatsz a fecskendőn is! /Folytatja''