Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

га Bffiiie: Fadinerd: Jniie: Fadinard: \n-r ig : Fadinard: \nais : Fadinard: iraiie: 4nals: Fadinard: Fr dlnard : konencourt : Fadinard: Émile: yadinsrd: /kétségbeesetten, forrón, olvadóxy' rág;, Anais. /Fadinrrdhoz/ z ördögbe is, iái iesz már? /dühösen éa fejvesztetten kavarja a cukroavizet/ Már olvad. /Anaisfcoz, Igazán nem szeretném elküldeni, de azt hiszem, jobb lenne, ha hazamenne. Bea, ez lehetetlen! /csodálkozva/ Ugyan, miért nem? /'elhaló hangon/ z a lány... /aürgeti/ ?

T03, asszonyom, nos? /auf./ z a lány a. szobalányom. Felismerte p kalapot, i;

indent elmond ez uramnak. /forgatva a szalma roncsot, ?>ml Virginie kidobása óta állandóan a kezében maradt./ A férjének? Hét az ia ven? Féltékeny', goromba fráter. Rr enélkíli a nyomorult kalap nélkül kerülök haza, még képes meg^/anuaitani éa skandalumot с>in 1. С mindent olyan oötéten lát. , félre/ ttóiv bátran csillagokat láthat, /eléltaégát hisztéria váltja fel; kétségbeesve/ Végem ven, odr t jóhirera. Belehalok! Belebetegszem! /gyoraai^ Le ne itt, asszonyom, - nagyon egészségtelen a lakásom. /hangja kívül/ Vőm uram! Vőm uram! / 'türelme, idegei, eontenenoe-© már cafatokba^ Jövök már, jövök! /Hc.tr? szalad és a fenék szirtről kiabál. Visszajövet izgalmában megissza a onkroevizet, amit a kezében t; rt

оtt/'/Ém

ilahe%/ Végre is, mit határozunk? /j№aÍ3hez/ Easonl

ó kalapot kell szereznünk. Minden áron! Аклог rnagr meg van mentve! ê elragadtatván \/ Hagyszerü! A savnak igaza van./Anais