Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

- 38 » 1/7 /Wendla, Me ny h ér t / Wendl u. : Menyhért : Wendla : Menyhért : Wendla: Menyhért Wendla: Menyhért Wendla: Menyhért Wendla: Menyhért : Wendla: Ide bújtál el? - Mindenki téged keres. A kocsi megint elment. Segitened kell. Vjhar lesz. Távozz tőlem! - Távozz tőlem! Mi van veled? - Mért takarod el az arcod? I Menj már, menj már! - Ledoblak a szérűbe. Azért se megyek, /mellétérdel/ Mért nem jössz ki velünk a rétre, Menyhért? Itt olyan fülledt és sötét! Na és ha borig ázunk, mit számit az? Fölséges ez a szénaillat. - Kint az ég biztos fekete mar mint a ravatal. - Mar itt se latok mást - csak ez a pipacs világol a melleden s a szivedet hallom dobogni Nem csókolni, Menyhért! - Nem csókolni! A szivedet - hallom dobogni- Ha csókol az ember, akkor szeret - Ne, ne! Értsd már meg, a szerelem nem létezik! Minden csak öncél, minden csak önzés! - Én téged éppoly kevéssé szeretlek, mint te engem! Ne! —- Ne, Menyhért! —.—Wendla! Ó Menyhért —— ne —— ne