Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

39 1/8 /Móric/ Móric: Jobb ami jobb. Nem illek közéjük. Másszanak csak ők egymás fejére. - Én becsukom magam mögött az ajtót és kilépek a szabadba. - Nem olyan fontos nekem ez a tülekedés. - Nem én erőltettem, rájuk magam. Most mit erőlködjem? Nincs szerződésem a jóistennel. Forgassák a dolgot, ahogy tetszik. Kény

szeritettek. - A szüleimet nem hibáztatom. Bár ők is felkészülhettek volna a legrosszabbra. Elég öregek voltak már ahhoz, hogy tudják, mit csinálnak. Csecsemő voltam, amikor világra jöttem - máskülönben lett volna annyi eszem, hogy mássá legyek. ' I Az ember teljesen véletlenül születik, és ha, nem segit semmilyen megfontolás ---- agyonlőni! - Viszont az időjárás milyen figyelmes. Eső nézett ki egész nap, s most mégsem esik. Különös a természet nyugalma. Sehol semmi rikitó, izgató. És minden olyan jól érzi magát. A táj kedves, mint egy altatédal - "aludj kis hercegem, aludj » el" ahogy Snandulia kisasszony énekelte. Kár, hogy olyan esetlenül tartja a könyökét. - Ceciliaünnepélyen táncoltam utoljára. Snandulia csak jó partival táncolt. Selyemruhája elől-hátul