Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670
4 Bergmanné ; We nála г Bergmanné Wendla s Bergmanné Wendla s Bergmanne : Wend la: Bergmanné : Meat nem megy. Már hogyne menne, anyukám! Itt térdelek a lábúdnál. öledbe hajtom a fejem. Te rámboritod a kendőd, és mesélsz, mesélsz, de úgy, minthr csak egymagad volnál a szobában. Én meg se moccanok, nem kiabálok, halgatlak türelmesen, akármit mondhatsz. Isten látja a. lelkem, hogy én ebbe ártatlan vagyok! Az ég rá a tanúm, Wend la! - Gyere hát, Isten nevében! - Elmesélem, lányom, hogy jcttél erre a. világra. Ide hallgass, Wendla... /a kendő alatt/ Hallgatlak, /eksztatikusán/ Hem, nem megy, kicsim! nem vállalhatom a felelősséget! - Hisz akkor megérdemlem, hegy börtönbe csukjanak - hogy elvegyenek tőlem...! /a kendő alatt/ Bátorság, anyám! Idefigyelj,..! /a kendő alatt, remegve/ Jaj istenkém, édes istenkém! Ahhoz, hogy gyermeked legyen - érted, mit mondok, Wendla?
