Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

_ 5 Wendla : Bergmanné Wendla s Bergmanné Wendla

: Bergmanné Mondd már, anyám - nem birom tovább! Ahhoz, bogy gyermeked legyen - ahhoz egy férfit azt, akinek a felesége vagy szeretned kell szeretned bizony - úgy szeretned, ahogy csak férfiembert szeretni lehet! Annyira kell szeretned, de egész szivedből, anny

ira, hogy azt már kimondani se lehet! Őt, őt magát kell szeretned, de úgy Wendla,ahogy te, a te korodban még nem is szerethetsz...Hát most már tudod! /fbiemelkedik/ Magasságos...Isten! Mcst már tudod, mi vár rád! És ennyi csak az egész? I Isten engem úgy segéljen!...Most fogd azt a kosarat és eredj Inához. - Gyere, hadd lássalak még egyszer - cipőfűződ, selyemkesztyüd, a matrózbluz, rózsa a hajadban...de a szoknyácskád már csakugyan tul r^vid, Wendla! /Wendla kiszakitja magát és elszalad./