Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

- 30 1/5. /Móric, Menyhért, később Gáborné/ 4 ^ Mórict Most megint egész éber vagyok, csak egy kicsit izgatott. De a görögórán ugy aludtam, mint a részeg Polüphémosz. Csoda, hogy fülön nem csipett az öreg Zungenschlag. - Már reggel is' majdnem elkéstem. Reggel az első gondolatom a "m" végződésű igék voltak. Reggeli közben, iskolába menet folyton azokat ragoztam, a végén már zöld karikák táncoltak a szemem előtt. Hajnali három körül megszűntem létezni. A tollam még ejtett egy pacát a könyvbe. A lámpa füstölgött, mikor Matild fölébresztett, az ablak alatt vidám rigófütty az orgonabokrokon s egyszerre megint kimondhatatlan melankólia I fogott el. Nyakkendőt kötök, megkefélem.a hajam. - De azért megérzi az ember, ha. kicsikart valamit a természettől! Menyhért: Ne sodorjak egy cigarettát? Móric: Köszönöm, nem dohányzom.-- Csak menne minden igy tovább! Dolgozni akarok, dolgozni, mig ki \ nem ugrik a két szemem. - Röbel Ernő a vakáció 6ta. már hatszor nem tudott: háromszor görögből, kétszer Knochenbruchnál, utoljára meg irodalomtörténetből. Én csak ötször voltam ebben a