Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

31 /Mórici/ sajnálatraméltó helyzetben, de mától fogva ilyen se lesz többet! - Röbel nem lövi főbe magát. Röbelnek nincsenek olyan szülei, akik mindenüket érte áldozzák. Ő elmehat katonának, cowboynak, matróznak, aminek akar. De ha én •egbukok, apám gutaütést kap, mama megy a bolondokházába. Ezt nem lehet túlélni! - De most jól megkapaszkodtam, és kuszok, egyre följebb. Nem engedhetek, mert ha bukok, nyakamat töröm. Menyhért: Elképesztő, milyen közönséges az élet. A legszívesebben fölakasztanám, maga. - Mért nem hozza vajon mama a teát? Móric: De jó lesz most a teád, Menyhért! ügy remegek. Es közbon ez a furcsa átszollemültség! Tapogas3 meg. Most sokkal tisztábban látok hallok - érzek - és mégis olyan álomszerű minden - és olyan varázslatos! - Ahogy a holdfényben elnyújtózik a kert, szinté a végtelenbe! - A bokrok alól fátyolos alakok bújnak elő, át-átcikáznak a tisztásokon, aztán beleolvadnak a félhomályba. Mintha gyűlés kés line a gesztenyefa alatt, - I\Tem megyünk le, Menyhért?