Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

5 véletlenül a retiküljébe csúsztat egy gyürüt. De abba még mindenki belepusztult, ha hamisjátékon csipték ! Mi nők nem . ismerünk tréfát kártya-dolgokban ! Piri: /kéjelegve/ Egészen lecsúszna. Nem lehetne visszaköszönni neki az uccán. Még a legutolsó kávéházi bridzsszalonból is kinéznék ! Adél: A mi köreinkből mindenesetre eltűnne ! - Az ura kétségtelenül faképnél hagyná ! - Talán még a családja is szakitana vele! Röné: Ez mind szórói-szóra igaz. Ugy nézek erre a szegény kis Lucyre, mintha halálos beteg volna. Ő nem tudja - vacsorákra jár, nagy premierekre, elmegy Dobrovent meghallgatni és közben- rá van irva a halál. Nem is értem, miért csinálja. Annyira kell neki a pénz, vagy csak rossz szokásból? Olyan szegény, mintha kifeszitett kötélen járna, mint egy cirkuszi akrobatanó. Nem merek rászólni, rákiáltani, elveszítheti az egyensúlyát, lezuhanhat. Már pedig én nem akarom összetörve látni. Mert - akár hiszitek, akár nem én ezt a kis Lucyt ugy, ahogy van, minden hibájával együtt, szeretem, szeretem, szeretem, sőt imádom!... / A gyors, hangosan suttogó, a végén emelkedő beszéd után hirtelen elhallgat, mert a szomszéd szobából kijön a szinre Lucy és Jenő./ 3. jelenet Voltak, Lucy, Jenő. Lucy: /elegáns, energikus mozgású, modern fiatalasszony. Az üres kártyaasztalra néz./ Mi az ? Még nem alakultatok meg?