Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

6 Adél: /egy kis éllel/ Na hallod! Nálad nélkül?! Piri: /irigyen/ Mit tudtatok ennyi ideig beszélni? Énvelem soha senki sem akar kettesben diskurálni. Jenő: /felnőtt jampec, lehet hogy 4o éves, lehet , hogy hatvan. Nincs kellemetlen külseje. Legrosszabb poenje, hogy a szmokingjának a válla túlságosan szélesre van tömve. Nagyon fölényes. /Meséltem a mi jó Lucynknek egyet-mást az életről! Lucy: /а nőkhöz, mosolyogva/ De milyen szenzációsan! Elmondta, hogy együtt látta az uramat a Kigyó-uccában egy szép, vörös nővel. Aztán rögtön megvigasztalt, hogy ne törődjem vele. Mert ha esetleg dolga van is az uramnak azzal a vörös nővel, az ilyesmi náluk férfiaknál nem számit! Fölvilágosított, hogy a házasság csak egy barbár kor maradványa! - Hogy a szerelem csupán fizikai inger! Végül visszamondta, hogy a Zserbóban a válásunkról pletykálnak. Illetőleg arról, hogy az uram akarna válni, de én nem akarok, mert nem vagyok megelégedve azzal a tartásdijjal, amit kaphatnék! /nevet/ Be vagyok oltva mindenféle méreggel, három napra! - Csak az vigasztal egy kicsit, hogy mindjárt römizni fogunk! /А kártyaasztalhoz megy, fölveszi az egyik friss, fölbontatlan csomagot/ Oh, még régi, aranyszélű Piatnik! Milyen gusztus lesz osztani ezzel! /Spontán elragadtatással megcsókolja a paklit, aztán fölbontja és az asztalnál állva keverni kezdi a kártyát./ Röné: /a férfihez, aki keresgél valamit/ Ott a havanna, Jenő! Vegyen belőle/ De csak otthon gyújtson rá. A szivar-