Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

4 hogy ez az édes kis nő csal? Azt hittem, mindenki tudja. Piri: Az igaz, hogy folyton nyer. Évek óta Játszom vele, de nem láttam még a pénzét. Adél: De ha tudják róla, hogy csal, mért ülnek le vele kártyázni ? Mindenhová meghivják. /Rönéhez/ Te is meghivtad! Röné: Ő is szobadisz, mint Jenő. Olyan, mint egy virágcsokor a vacsoraasztalnál. Az ember nem tud haragudni rá. /Nagy fölénnyel/ Mondjátok már, hogy összeszed egy pár pengőt. Én nem sajnálom tőle. Olyan rokonszenves. Piri: /boldogan/ Lucy hamisan Játszik! Rém érdekes. Mindenki szédülni fog, akinek elmesélem. Adél: /mérgesen/ A kutyafáját! BelétÖmtem az utóbbi időben apránként ezer pengőt. De ennek vege. Ezentúl ránézek a körmire ! Röné: Re nagyon meséljétek és ne nagyon nézzetek a körmére. Vegyétek ugy, mintha nem szóltam volna egy szót sem. Adél: Ra hallod?! Ezt lenyelni?! v Röné: Le muszáj nyelni! Innen, az én házamból ne kerüljön ki az emberek közé semmi pletyka. Adél: Erről az ábrándról mondj le. Jól néz ki az a titok, ami belénk van eltemetve! Röné: /alattomosan/ Már sajnálom, hogy kinyitottam a számat! Úgyis eleget reszketek szegény Lucyért. Egyszer mégis csak botrány lesz körülötte. Képzeljétek el, mi történne vele, ha valahol valaki a szemébe mondaná, hogy csal! Adél: Vége volna! Eltaposnák! - Az nem nagy baj, ha egy asszonyt ott találnak a babája garszonlakásán. Az elől is szanatóriumba lehet bújni, ha valaki az ékszerésznél