Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

14 Röné: /mint egy kofa/ Jenő! Ha meg mer mozdulni, soha többé nem teheti be a lábát a házamba ! Jenő: /egy pillanatnyi lelki vivódás után a háziasszony havannái mellett dönt - méltatlankodva/ veszekedjen velem, Röné ! Talán megmozdultam már ?! - Ugy állok itt, mint egy szobor ! Lucy: Szóval nem L. Г kisér haza ? Jenő: Sajnálom, kérem. Becsületbeli ügye van, előbb intézze el. Szobalány:/ a kiabálásra bejött/ Szólitani tetszettek ? /Látja a felborult asztalt, szedegetni akarja a leesett és szétgurult holmit./ /Mindenki hallgat./ Röné: Ezt most hagyja Lujza, menjen és telefonáljon taxiért. A nagyságos asszony el akar menni... /gesztust csinál Lucy felé./ Szobalány: Igenis, kérem, /kimegy/ Lucy: /rövid némajátéka van. Átérzi egész borzalmát a ténynek, hogy csalónak bélyegezték és kidobták. Ez először összetöri, csaknem sirvafakad. Majd fölülkerül benne a büszkeség és a düh. Halkan, megvetőn, szinte undorodva/ Nyomorultak ! /Végignéz a társaságon, aztán a fejét fölemelve, gőgös válltartással kisuhog a hátsó ajtón, amerre a szobalány ment el./