Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

15 2. К é р . Szin

: Elegáns, pesti klub terme, ahonnan a kártyaszoba nyilik. Ugyanaznap este, azaz már késő éjjel, pár órával a történtek után. 1. jelenet. Komornyik, Zsetonos, Pincér. Pincér: /kijön a kártyaszobából, a hátsó ajtón, egy csomó kávéházi edénnyel, tálcával, üres csészékkel, satöbbi, amelyeket letesz oldalt, egy asztalra. Ez nem rend, de mindegy, már késő van, hajnalodik. A személyzet fáradtan várja, hogy hazamehessen. Takarékosságból el van oltva a lámpák fele. A komornyik újságot olvas, a zsetonos pacianszot rak a szögletben./ Mindjárt vége. Megesküdtek rá, hogy ez az utolsó koporKomornyik: Zsetonos: Pincér: Komornyik: Zsetonos : Pincér: Zsetonos: só! Ne mondja! Megesküdtek? Annyi hadihajója legyen magának, Ödön, ahány paklit még ezek lejátszanak a "becsületszóra utolsó" után!... Nincs értelme! A készpénz már eltűnt! Mindenki hoz. Bonokat adnak egymásnak. Ki vészit? A mérnök. Teljesen kikészítették! Kin nézni szegényt. Ott ül a' sarokasztalnál pirosra főzve- és közben lezseren mosolyeg... Aj jé, szegény! Már mosolyog?! Akkor igazán vége!- Amikor én bent voltam, még jobban állt. Akkor még sápadt volt