Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

- 10 SZAVA: OSVÁT: SZAVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVAT: SZAVA: Az előbb azt mondta, hogy posztón. Ez nem fontos. Ezen az emeleten nem laknak sokan, ha jön egy olyan negyvenes, akkor valami módon bemutat» kőzik és megtudja a nevét. És ha nem mondja meg? Uram! Az életemmel játszik! Bármi áron, tartsa vissza a férjet. Ha pénzbe kerül? (menni akar) Költségszámla! Rendben van? Nyugodt lehet, ha a férj lejön a hegyről, itt leszek. De flepzsek, karperec és két tucat jegygyűrű, (végső dühhel) Nem bánom! Csak innen ne mozduljon, amikor jövök. Kérem, akkor legyen szíves, itt lakom a hetvenhármas szobában, szóljon be a feleségemnek, hogy ne várjon rám. A drága•sajnálni fogja. Én nem érek rá beszólni a maga feleségéhez! Telefonálja meg neki, ha akarja: Őrszem! Résen! (Feltartja a karját.) Résen! (feltartja a karját.) Résemről. (Utána szól az elment Osvátnak) Halló! Egy tucat zsuzsu. (Telefonhoz megy.) Kérem a szobámat!... Hogyhogy kiét? Az enyémet... Ja! Száva. (Beszél.) Matildkám? Drágaságom, nem jöhetek be a szobába, mert őrszem vagyok. (Feltartja a karját.) Ép testben ép elme. Itt kell ülni, az Osvát miatt. Tudod, az a hülye ékszerész... Valami nőügy.