Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

- 9 SZAVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVAT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZAVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVAT: Mit csodálkozik? Sósperecet nem árulok. Uram, flepzsek és karperec, akkor nyugodt lehet. Nem bánom, szóval megjegyezte a nevet? Na hallja! Nem vagyok hülye. Hogy hívják az illetó't? Izé... hogy is? Csermely. Az egy patak, amelyik lefolyik a hegyről. Az a csermely. Hát nem itt lakik? Dehogy nem! Ja és most a Svábhegyen van? Hát uram, maga menjen, az illető nem fog befolyni a szobába. Milyen folyó is? Nem érti? Csermely! Na, de hogy néz ki? Nagyon finom,.. Nem a magaviseletét, hanem a külalakját kérdem, (zavarban van) Hát izé... az lehet egy olyan középtermetű, mit mondjak... mint maga!... Olyan negyvenes. .. Olyan negyvenes. Vagy még inkább olyan mint én. Olyan huszonnyolcas? Mondjon valami feltűnő ismertetőjelt, mint a passzusba, hogy arca kerek, homloka sírna, szeme tojásdad, vagy ilyet. Nincs ilyen feltűnő jel... Legyen résen.