Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

- 6 OSVAT: SZAVA: OSVAT: SZAVA: OSVAT: SZAVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: SZÁVA: OSVÁT: Amíg nem váltam el, én is így beszéltem a feleségemről. Az is minta volt. De érték nélkül. Csak nem akarja összehasonlítani a maga feleségét az enyémmel! Hlismerem, hogy őnagysága tényleg kedves és finom hölgy. De remélem, nem hiszi, hogy ezért a megállapításért jöttem ide? Miért nem? Magáról minden marhaságot elhiszek. Ha nem vette meg azt a remek két tucat flepzseket. Hát idehallgasson, maga régi ügynök az ékszerszakmában és tudja, hogy az én szavam épp olyan, mint az írás, Úgy van. Össze lehet tépni és ki lehet radírozni. Ne vicceljen. Én egy nagy szívességet akarok kérni magától. Én is kértem-magától tegnap, hogy vegye meg a flepzsekeket. Na látja! Hát, tegye meg maga nekem, amit én kérek, akkor kéz kezet mos. Mossam meg a kezét? Ha maga megteszi, amit én kérek, akkor én megveszem magánál a flepzsekeket. De miért kell kezet mosni? Nem kell kezet mosni! Semmit sem kell mosni! Szóval valami piszkos üzlet? Hallgasson szépen meg. Nekem egy őrszemre van szükségem.