Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

- 17 KAPITÁNY: Vasaltassa ki fiam az uniformisomat és ouccolja meg a kardot. SZÁVA: (Patakihoz, halkan.) Ki ez? PATAKI: Dunai kapitány. (El.) SZOBALÁNY: És a teát a szobába? SZÁVA: Dunai, folyó! Duna! Hátha ez az... KAPITÁNY: Igen és dupla rummal. Nagyon átfáztam a Svábhegyen. SZÁVA: Hegyről jön! Hegyről jön és Duna! Az én vizem! Milyen mázli, hogy itt vagyok! (Kapitány jön, gyorsan eléje áll.) Bocsánat, kapitány úr, egy nagyon fontos ügyben KAP

ITANY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: Kérem, sietek, a feleségem vár, mit óhajt? Felesége! Mázli, hogy itt vagyok! Kérem, kapitány úr, egy önre tartozó hivatalos ügyben... Itt nem intézek hivatalos ügyet... Nekem, ugyanis^ a fiam huszár... Mi közöm a huszárokhoz! (magában) Milyen kapitány?... Ugyanis a fiam tüzérekhez került.o• Mi közöm a tüzérekhez? (Indul.) (utána, gyorsan) Ma írt, hosy trén... Kapitány úr, én együtt szolgáltam önnel a háborúban... (megfordul.) Velem? Igen... kamerádok voltunk... a szomszéd lövészárokban voltam... Főhadnagy... (nézi:) Igen... rémlik... hogy hívják? Száva Gyula. Könyvtára ?um es