Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297

lehet az etűdök módszerével próbálni, lehet a "darab és a szerep hatékony elemzésével" dolgozni, - és mindezek ellenére közepes előadást létrehozni. Ezeken az utasitásokon kivül létezik még a lelki kultura igen magas foka; a nem elvont, hanem élő fantázia; fájdalom a haza sorsa miatt és az el nem muló hit. És ezenkivül létezik a zseniális merészség is minden gondolat végiggondolására, az élet felületi rétege mögött olyan mély rétegek feltárásra, amelyekhez előtte nem nyúlt senki. íme az ok, amiért Sztanyiszlavszkij rendezői hagyománya halála után olyan gyorsan kezdett halványulni magában a Művész Szinházban is, bár nem kevés hűséges követője folytatta ott munkáját. Azok a tanitványai viszont, akik Vahtangovhoz, Popovhoz, Zavadszkijhoz, Gyikijhoz hasonlóan a Művész Szinház falain kivül dolgoztak, más útra tértek, ráleltek önmagukra szintézist találva Sztanyisz

lavszkij és Mejerhold rendezési elvei között és közelitve egymáshoz az "élő szinész" színházát és a feltételesen metaforikus ábrát zolás 3zinházát. Napjainkban Sztanyiszlavszkij hagyományainak valódi újjászületése a fiatal stúdió-rendezésekben kezdődött el, ott ahol először dolgozott Tovsztonogov, majd Efrosz és Jeftt remov. Ok mintha élőiről kezdtek volna mindent, arra törekedve, hogy a fiatal színészekkel együtt gyermek- és ifjúsági színházakban fejlesszék ki az emberi átélés igazságának azt a friss érzetét, ami valamikor megkülönböztette a korai Művész Szinház művészetét a többi színházétól. Most amikor e rendezők már hosszú utat tettek meg, amikor mindegyikőjükből sajátos, egyéni, sokukból pedig nagy művész vált, el lehet mondani, hogy mindegyiküket jellemzi Sztanyisz

lavszkij iránt érzett szeretetük. Bármilyen kockázatos kiséletekbe is kezdtek, csak akkor győztek, amikor színészeikben győzedelmeskedett az "emberi lélek életigazsága". Nem véletlen, hogy mindegyikük egész színészi "fészek" nevelőjévé vált. /Imikor Georgij Tovsztonogov előadásaiban a színpadon 34