Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- loi Antinoos : Penslope Odysseus Penelope Kérők : Penelope és nem hánynád, hogy csak a hendőm tömlfödöm egyre. Ámde, te dölyfös vagy s nagyon el vagy telve magaddal, s ámitod magadat, hogy még te is vagy valaki, mert kicsi körben jársz, s társaid semmirekellők. Hah, nyomorult, tüstént letiporlak e szörnyű beszédért! Elittad eszed, vagy ilyen buta a lelked? Sok hülyeséget bömbölsz a szép palotában, tán hogy a másik koldust földreteperted ! de hiába becéz ez az ifjú kakas, megleled sorsod, csak egyet ugass! /kardot fog, hogy levágja. Odysseus hidegen nézi, hirtelen abbamarad, mert /megjelenik nagy fénnyel, szolganői kiséretében./ Fény ragyog fel a szép palotában, ifjúkorom dicsősége ragyog fel. /középen megáll a trónuson/ Istenek áldjanak meg, nagyhirü úrnő! óh, te nagy istennő, felhős Kronides szűzi leánya, Ártemis, aki a hirtelen halált egyedül osztod: hozzád folyamodik a távoli, távoli sorban hánykolódó Odysseus bus felesége: kérők, ti daliak, nem akarom,