Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 1о2 hogy uramnál silányabbat viditgassak szerelemmel, mert a mult éjjelen is képmása feküdt mellettem, tiszta szakasztott ő, amilyen volt hadbaindulásakor. S szivem örült, mivel őt hittem látni, nem álmot: tudjátok meg ezt: hogy hiába győztök is, el nem hóditjátok tőle szivemet, De ha még ezeknek utána is akartok vivni értem: amit én célul kitettem, meg is cselekszem: aki felvonja az án uram iját s átlövi a halálthozó nyilat az ő szép tizenkét fejszéje fokain, annak ne j e 1

s s ze к és kivonulok a szép palotából, hova szivem mindig visszasir. Versenyi dijra tegyétek jó uram hősi iját és tegzét. Jó Bumaios, régi cselédem hozd a fejszéket, s uram fegyverét. Eumaios: /sirva hozza az ijat s a tuskóba belevágott fejszéket. Cselédek sirnak./ Antinoos: De minek sir ez a balga parasztnép,