Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 59 Kirke

: a szemének. Természetes hangon./ Te Hogy kerülsz ide... bölcs Odysseus... Odysseus: Itt vagyok és itt is maradok, most már nem eresztelek el! Kirke: Igen. Odysseus: Nekem a lelked egy életre kell. Kirke: Igen. Odysseus: Szeretsz, szeretlek, ja: /jön füvekkel/ Hogy vagy, ó úrnőm? Már jobban... /Boldog ernyedéssel. Int, hogy nem kell semmi varázsfű. Maja el./ Igen... /Hosszú csók./ Odysseus: /odaadó, hódoló elragadtatással/ Isteni Kirke! Kirke: Mi ez? /Valami mást vár, felvillan előtte és kebelén összetett kézzel. / Odysseus ! így hozta be a lány legelőször neved, Imádva: Odysszeüsz!... /Hirtelen./ Tudsz te virágot letörni? Odysseus: Várat dúlni igen: ez nem szokásom. Kirke: Akkor a virág letörik neked!