Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- бо a szerelem virága maga dobja magát eléd! Odysseus: /csókolja/ Imádlak, én istennőm! /Sötét lesz./ Ugyanő tt. Teljes napfény, rfeggel. Odysseus: Kirke: Odysseus : Kirke : Odysseus : Kirke: Odysseus : Kirke: Odysseus: Kirke: Odysseus: /az ágyon fekszik. Kirkét félkarral öleli, Kirke ül s virággal cirógatja őt/ Hogy hijják ezt a szigetet, kicsim? /sóhajt/ Ajajé. Milyen nagy ez az Ajajé sziget? Milyen nagy?... Nagy... nagyon nagy. Nagyon nagy!... és mit terem ez a sziget? Mit terem?... Virágot terem. Szerelmet terem. De istenáldotta búzát terem-é? Búzát?... Nem tudom... S gyümölcsöt, mézet, amit az istenek kedveinek és juhnyájak, kecskefalkák legelnek-é rajta, és vannak-é ménesek, gulyák és bötejelő tehenek csordái a sziget dus rétéin? Igen... nem... nem tudom... Dus lakomát láttam vala tegnap, szép kövér malacpecsenyéket,