Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 4-3 Kirke: Odysseus: Görögök: Mind: Odysseus : A szerelemről eddig csak bölcs szóból tudtam, hogy hatalom a sziveken, s hogy ellene nines hatalom, a legjobb menekülni előle! Achivok, ki akar dárdáimnál szembeszegülni! Rajta, gyerünk, a kékbegyü, karcsú hajókra, széphaju istennő, bűvölő szavú Kirke, minket a sorsisten tova szólit, itt pihenőt tartánk két hosszú nap s éjen, fáradtság, meg a bu sorvaszták életerőnket: most kipihenve s boldog örömmel útra felünk. /lehunyt szemmel, lankadtan ül, kezét felemeli, hogy elbocsássa őket/ -áldjanak isteneink, áldjanak isteneink. Áldjanak isteneink! /el. Iáikor az ajtóban van, megáll, visszafordul. Kirke még mindig ugyanabban a mozdulatban, odaadó lankadt helyzetben ül. Nézi. Sóvárogva./ Áldjanak, áldjanak isteneink! /21./ Harmadik kép Odysseus a hajóban. Éjjel. Odyssues: Aludjatok, bajtársaim, mézizü édes álom enyhe boritsa hős szemeiteket, hü barátok.