Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461
- 42 Kirke : Odysseus: Xuthos: Kirke: Odysseus Kirke : Odysseus: Xuthos Odysseus: /lehajtja a fejét/ /embereihez/ Nézzétek, istenek, a mártir arcát! /Me gr aga d j a Xujfeho s t. / Óh, mennyi fájdalom egy szajha lelkiben, ezér meg tudnám tiporni boldogan!... /Tovalép/ /Kirkéhez/ Hallod-e, mit mond? /Halkan./ ó, mennyi fájdalom egy szajha lelkiben, ezér meg tudnám tiporni boldogan... /boldogan, boldogan nevet/ Hogy ezért meg tudna tiporni boldogan... /hogy visszafordul, megérti/ /egész odaadó, boldog érzéssel, kis izzó kacér vallomás sal./ Mikor, Odysseus? Vén fecsegő, minek árultad el? Szégyellem magam. Ez előtt szégyelled magad? Egy istennőnek ennél szebbet nem mondhattál volna. Ha egy másik, akármelyik istennőnek mondod, az már azt hirdeti, itt a szinen meg is tetted! Nézd lehunyt szemeit, édes ajkát, nézd az áldozatos szelid arcát, Polites: álmában mosolyog! Óh, a vér kirohan agyamba szivemből, ideje menni, ideje már!
