Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 280 1« sz» Találkozás és csókolódzik. 2» sz. Klescs nehézkesen toJicol a priccsek között» Medvegyev megszokottan kiséri olymódon, hogy harsonát utánoz» Aljoska énekel hozzá, kacifántos futamokkal cifrázva» Azonkivül még táncol is - ülve, csak a lábaival. 3» sz• Váratlanul félbeszakitja a dalt. Áll, köp egyet, és sietve felmászik a priccsére, mintha csak ott tudna átmelegedni» 4» sz• Szünet» Mindannyian vodkát varnak» Aljoska rendelkezik, tölt, kiosztja a poharakat» A Zenész, aki türelmét vesztette a lármától, összeszedi a ruházatát, mely feje alatt a párnát helyettesíti, és elmegy hátrább. Az ivók már ellankadtak. Egyelőre nem jön létre vidámság. Sáhogysem sikerül a hangulatot feldobni. 5» sz. Medvegyev ruhaujjávai komolyan megtörli az orrát» Egyetlen izmát sem mozdítja. 6. sz» Aljoska és Szatyin hahotáznak. 7» sz. Komolyan próbálja meggyőzni. 8. sz. Medvegyev egyszercsak felkiált, anélkül, hogy az arca valamit is kifejezne. 9. sz. A mondat utolsó szavait már egész halkan mondja - többre nem futja az energiájából. 10. sz. Aljoska és Szatyin hahotáznak. 11. sz. Bubnov komolyan fányegeti, mint aki azt mondja: nem, testvér, engem nem versz at!" 12. Végre Medvegyevre kerül a sor. Aljoska a lábát rangatja, és - egy pohárral nyújt neki. Medvegyev öntudatlanul elveszi és a szájához viszi. Aljoska a harmonikáján, amelyet az alvó Klescs kezéből vett ki, szilaj táncot játszik. Aljoskának egész teste - keze - lába - járja a táncot. Klescs csak egy kézzel táncol, többre nem futja. A Tatar lefeküdt. f