Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 21 1. sz. Násztya, felmérgesitve, útközben a könyvet olvasva a bejárati ajtóhoz /a világossághoz/ megy. A Báró a helyén ülve néz utána. A szinen a Kintornás, a Bábjátékos és a Kislány megy keresztül. Munkába mennek a verklivel, paravannxal, egy dobozzal /ládával?/, amelyben a bábuk vannak, madárkalitkával és fém háromszöggel /©.uw&et csengetés helyett ütnek./ Gondoskodni kell arról, hogy az ajtók és lépcsők járható szélességüek legyenek. Meg kell rendelni G. Sz. Burdzsalovnál távoli verklizene és bábjáték fonográffelvételét. E szünet alatt a Báró a proszéniumon keresztül a konyhába megy. 2. sz. Szatyin feltápászkodik a priccsen, fájó hátát, mellét maszirozza. Álmos. Sápadt, szép, nem nagyon öreg, intelligens arcú. Szép, elgondolkodó. Bánatos szeme van. A jelenét félhangosan folyik. A Szinész feje váratlanul bukkan fel a kemencén. Bubnov dolgozik. Kiesés is. Ez alatt a jelenet alatt a konyhából edénycsörömpölés hallatszik. 3» sz. A Szinész a kemencéről szól ki a Bárónak, aki a konyhában van. A Kintornás, a Bábjátékos és a Kislány utja. A Báró utja a konyhába. A 4- rajzhoz.