Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 22 1. sz. 2. sz. 5» sz. 1 6. sz. 7. sz. 8. sz. 9 • sz. 10. sz. 11. sz. 12. sz. Báró

: /a konyhából jön/ Nekem nincs időm takaritani... Én a piacra megyek Kvasnyával. Szinész

: Az engem nem érdekel... Miattam akár fegyencmunkára is mehetsz /szószerint: kényszermunkára, esetleg Szibériába?/, de a söprés ma a te dolgod., én más helyett nem dolgozom... Báró

: Hát akkor fene egyen. 3« sz. Násztyenka majd felsöpör. ,4» sz. Hé, te, végzetes szerelem! Ébredj fel! /Elveszi a lánytól a könyvet/ Násztv

a /feláll/

2^ Mit akarsz? Add ide! Mit szekálsz! És még úriember... Báró

: /visszaadja neki a könyvet/ Te, Násztya! Söpörj ki helyettem - jó? Násztya

: /a konyhába menet/ Kell ez nekem... de mennyire! Kvasnya

: /a konyhaajtóban - a Báróhoz/ Te - gyere! Kitakaritanak nélkülded is.. Szinész! Ha egyszer kérnek, tedd meg.. Nem törik le a derekad. Szinész

: De... mindig csak én... nem értem... Báró

: /A konyhából vállrudon kosarakat hoz ki. A kosarakban rongyokkal letakart agyagedények állnak/ Ma valahogy nehéz... Szatyin

: Érdemes volt neked bárónak születned... Kvasnya

: /a Szinészhez/ Te pedig, azt mondom, söpörj fel! /Kimegy az előtérbe, maga előtt bocsátva a Bárót./ 1/, 2/, 3/ Mind a három utasitást K.Sz. kihúzta.