Donizetti, G.: A házitanító pácban; Q 11268

- 20 JELENET ÉS DUETT DON GIULIO ÉS GREGORIO DON GIULIO Óh, igen, ezek az én fiaim mindig hatalmas terhet jelentenek majd számomra, üe kivánja az ég, hogy szétszakadozzon a fátyol, amellyel eltakartam szemük elől ezt az ál ok nemet, amely sajnos a halandók bűneinek, elkárhozásának istentelen forrása. De hát persze az én, őseimtől örökölt szigorú és zord magatartásomra 1... Óriási veszélytől mentem meg őket. Az élet óceán; ez én hajó töréseimre gondoloki nem szeretn m látni fiaimat elveszni. GREGORIO Kegyelmes uram, parancsolj onl DON GIULIO Tiz éve van nálam: nincs szükség a titulusokra : nyiltság és barátság. Magában bizom, maga a legjobb barátom azok között, akiket eddig ismertem. GREGORIO Zavarba hoz, mekkora jóság ! DON GIULIO Ide figyeljenia Miniszter meghívott; látogatást teszek a házában. Hosszan időzöm ott, talán ebédre is maradok; ha nem jövök vissza háromig, rendelkezzen ; üljön az asztalfőre és ebédeljenek meg. Kedves barátom, kérnék egy szivességetmagától !