Donizetti, G.: A házitanító pácban; Q 11268

21 GUEGOR

I

О Szívességet ? ... uram DON GIULIO Hallgasson csak rím, Gregorio, feltárom szivem. Szeretem, imádom a fiaimat, GREGORIO Az ég áld ja meg érte ! DON GIULIO De az-én drága Enrichettom!... Óh, ez a fiu ! GREGORIO / Szegény fiúcska! Kár huszonöt éves ! / DON GIULIO Nem értem, miféle végzetes melankólia, nyomsztja, keveset eszik, sohasem nevet... caakié sóh .jtozik.-.. és néhányszor megleptem, hogy könnyes volt a szeme... Óh istenem! a fiam, szeretném... hogyha maga... kedves... GREGORIO Mondja, mondja. DON GIULIO Tart tőlem, nem tudok bizonyos kifejezéseket használni, szó képekben beszélni ; szeœtném, hogyha maga kicsalná lelke legr mélyéről ezt a titkot. GREGORIO Lehet, hogy ismerem. DON GIULIO Igen ? Hát akkor... ah ! Ha tudja ne hagyjon gyötrődni!