A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZET színháztörténeti kutatási programja az 1971-1973. évre; Q 11215

fel kell dolgozni. Ugyancsak alapvetően fontos színháztörténeti segédtudomány a magyaro

rszági szinésztársaságok és színészek működéstörténet

e, ennek adatfeldolgozásai. E kutatási terület a magyarországi színjátszás történetében azért különösen fontos, mivel százötven esztendőn keresztül a magyar színjátszásra a vándorló társaságok voltak a jellemzőek s a fővároson kivül állán- dó színház vidéki városban szinte egyáltalán nem volt. Ugyanakkor viszont a színháztörténeti irodalom mennyiségileg legnagyobb részét a helytörténeti tanulmányo

k teszik ki, amelyekből egy-egy társaságnak csak az adott városban folytatott tevékenységét lehet rekonstruálni, folyamatos vándorló működését nem. Ilyentárgy forráskiadványok — néhány színész működési adatainak feldolgozásától eltekintve — a magyar színháztörténeti irodalomban egyáltalán nincsenek. Ilyenirányú kutatások azonban folynak a Magyar Színházi Intézetben, az 1837 előtt működött magyarországi szinésztársaságok és színészek vonatkozásában. Teljes egészébe^ hiányzik a magyarországi színházépületek és színjátszóhelyek topográfiája

. Rengeteg helytörténeti tanulmányban, valamint egyes városok színháztörténeti monográfiáiban lelhető fel többé-kevésbé megbízható adat az illető város színházépületére és egyéb szinjátszóhelyeire vonatkozólag, ezek az adatok azonban esetlegesek és többségükben ujabb kutatásokkal ellenőrizendők. Hiányzik még ezenkivül a magyar szcenika története és a magyar színjátszás történeti ikonográfiája. Ilyenirányú kutatások egyébként ugyancsak folynak a Magyar Szinházi Intézetben. Mindezekből világosan látszik, hogy a magyar színháztörténet kutatása terén még igen sok a "fehér folt" s egy tudományos igényű összefoglaló magyar színháztörténet megírásához előbb igen széleskörű, szerteágazó és szervezett kutatómunkát kell végezni. 3. A magyar színjátszás történetének tudományos igényű feldolgozásához számba kell venni az eddig elkészült összefoglaló szinháztörténeti munkáka

t. A teljes magyarországi szinjátszást, nyelvi összetettségében, tehát a magyarországi magyar, német, latin s a teljesen felderitetlen szerb-horvát, esetleg szlovák nyelvű szinjátszást, együttesen, egy összefoglaló munka keretében még soha nem dolgozták fel. Összefoglaló munkában ez igen széles és jelentős magyarországi német szinjátszást is csak 1812-ig dolgozták fel. (Pukánszkyné: Geschichte der deutschen Theaters in Ungarn, München, 1933.) A magyar nyelvű, nemzeti színjátszás összefoglaló történetét is száznegyven esztendő alatt — tudományos igénnyel vagy ismeretterjesztő célzattal — mindössze kilencszer kísérelték meg feldolgozni, illetőleg megirni. E kilenc munka közül három még a mult század derekán, vagy az előtt Íródott. (Könyves Máté Játékszini koszorúja 1834-ben, a Honművész anonim folytatásos magyar szinészettörténete 1837-ben, Vahot Imre egyetemes - 4 -