Arany János: Buda halála; Q 11191

- 87 - Csend. /Előfüggöi* lassan be./ /megjelenik, szövege alatt a fények idomulást érzékeltetnek./ /halkan, finoman/ Mint, ha ki méheshez közelit távunnan, Szállingani egyes bogarat lát onnan, Azután mind sürübb a rop

esők rajja, Cikázik a tánca, és zümmög a zaja; Bong a tele kaptár; ki-be a nyilá.son Sok ezer fényes hát hentereg egymáson: Ugy hemzseg az ember sürüje, zajossa, Amint közeledik Etele várossá. Budaszállás ahhoz, gondolom, én, semmi, Ahogy itt a népség jőni szok és menni, Ahogy palotái gazdag Etelének, Mérföldnyi mezőbentornyodzva kelének. Nagy legelő, mellyen szűz-ménese futhat, Térség vala közben, hol hadi nép futtat, Ezután felváltva ka paloták, karámok: Nehéz volna, bizony, megmondani számok'. Legszélen a szolgák sátorai voltak, Egyszerű fenyvekből boronába róttak; Azután beljebb mint csfaosodni kezde Gyaluval a hajlék simán beeresztve. Csoportosan itt-ott hun fők palotái, Megannyi kevély lak, megannyi királyi ; Város a

! városban elegyül mezővel, Közte szabad térség nagy távola zöldell.