Arany János: Buda halála; Q 11191

-88 Regős: /folyt./ Külön egy-egy várost asszonyai laknak, Udvari népestül, melyen uralkodnak; Legközelebb Krimhild Etele sátrához, Függő folyósón jár, ha tetszik, urához. Mindez csuda müvei remeken alkotva, Vésü hegye által virágzik a holt fa, Hajt levelet, lombot, de nem ugy, mint hajdan, Idegen sok szinre van fe3tve olajban. Vérpiros a zöldje, arany a virága, Sziszegő sárkánnyá fonódik az ága, Z öld madarak közte hallgatva megülnek, Madárszavu csengők a helyett csendülnek. \ Középütt nagy dombon Etele hajléka, Fedi a legcsucsát ős Turul árnyéka. Emelinti roppant szárnyát repülőre, % Aranybul egészen, verte ki szerzője. Oszlopok a sátor-mennyezetig folynak, Indázva hol erre, hol arra hajolnak, Arany lemez a fát csillogva boritja Közte néhány bársony' dagadó kárpitja. De, ki azt leirúá, nincs az az irótoll, Szem is elkáprádznék a látnivalótól; Mint egy mesevilág, oly ragyogd minden, Oly csuda, formákban, oly különös, szinben. Az egész egy főnek fordul akaratján: Mint Etele kedvén, esze gondolatján. /pillanatnyi szünet/ Buda király pedig busán ődöng otthon, Bábtyái mögött sem érzi magát bizton,