Arany János: Buda halála; Q 11191
- 3 Szin : sötét Regős: Hullatja levelét az idő vén fája, Teritve hatalmas rétegben alája; Én ez avart jártam; tűnődve megálltam: Egy régi levélen ezt irva találtam, /Lassú derengés, Regős alakja, arcjátéka láthatóvá válik. Előfüggöny mögött játék indul, fények villany nak./ Már Keveházáha Bendegúz megtére, Rof is oda szállott, jó Buda testvére; Most Buda országol /mert ő vala közbül/ Atyja örökségén három fia közzül. Tisza-Duna sikján, Zagyva folyó mellett, Sátora egy dombon kék égre szökellett; Ez vala a város, ez Buda királyi Lakhelye, famüvü sátor-palotái. Nem szorul e város tetemes falakra, Nagy henye kövekből nincs együvé rakva; Az erőnek szolgál kirepitő fészkűi, Nem a pulyaságnak biztos menedékül. Tündér palotának bizonyára hinnéd, Melyet a fuvó szél tovalehel innét; Mintha csak a földből kelne egy-egy ága, Tornyosán áll s cifrán: a puszta virága. Onnan Buda nyáját őrzi vala békén, Szeliden országol hunok erős népén,
