Arany János: Buda halála; Q 11191

- 91 Gyöngyvér: /folyt./ Vagy azért kíméled, hogy magamat végre Megfosszon, ha talán jutok özvegységre? Add! Kinek egy részét, kinek a más részét: Ha nem szeret ingyen, hü kutya lesz pénzért. /nagyon melegen, biztatóan/ Adj sokat, és igérj többet is, a főknek; Meglásd, valamennyi, pártodra szegődnek. Most a követséget fordítsd haza utján; Aztán ne busulj, édes uram, hagyján! /megcsókolja Budát, aki melegen viszonozza az ölelést, majd kisiet, mint, aki máris intézkedni akar./ Buda: /magára maradva nézegeti a kincseket, akaratlanul is játszik velük töprengés közben./ Detre: /"Detre meg, a vén szász, jővén Etel úrtól, Szövétneket otthon megsejti az útról, Kései fönlétét csudálja királynak, • Eyanus neki amit odabenn csinálnak"/ /А színpad baloldaláról jön, a terrasz felől figyel be Bhda sátrába, majd belép./ Jó estét! Munkára szerencsét. Buda: /"Fel Buda egy-térdről pillanta ijedve, Kincsei nagy halmát tenyerével födve. De legott meglátja, megösmeri Detéi^j Titkolni előtte ugy sincs oka tettét, Már úgyse* lehetne; nem is igen xbánja: Vén szászon a próbát kezdeni kívánja."/ Arany ez! - nézd - kincs ez! van nekem is, lá'é Nem koldustanya még Buda vén királyé! I Barátj

ai mégis kerülik a sorsát: Idegen asztalról lesnek alá morzsát.