Arany János: Buda halála; Q 11191

Szömöre: Bulesu: Buda: Detre: Buda: - 17 /hangja kihallatszik a zene-dal zajongásból/ Vagyon országunknak őre, pártfogója, Minden ellenségtől, aki hogy megója. /már részegen felkurjant/ És az ütközetben, ha vesztünk, ha nyerünk, Marad Etelénél egy darab kenyerünk! /a fény megvilágitja, amint e szavakra újra elkomorodik, keze ökölbeszorul/ /már előbb odasompolygott melléje, most oly hirtelen szólal meg, hogy Buda összerezzen/ Terem a bölcs igen koros ember nyelvén: De, ki állandóan be ás váltja tettel, Azt fogom én hivni nagy bölcs nevezettel. Itten a mérséket ételben italban Bölcs szóval ajánlád, nem volt panasz abban: De most fejed bánja, csikorogsz utána, S ha kinek beszélnéd, mosolyogva szánna. Megkövetem arról királyi személyed, Szabadon szólásom gonoszra ne véljed; Hü szolgád vagyok én, az voltam atyádnak: Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak. Mert,hogy Keveházán, Tárnok vize mentén A nagy csata megvolt, Cezumornál szintén: /legyint, mint aki tudja, mi következik/ Boritotta hadad tetemes nyil, kopja; Bendegúz atyámnak lettél hadi foglya. Иадусзг Színházi fntézeï ^пу^Ш sAí/. (0\Á-