Arany János: Buda halála; Q 11191
Detre : Buda: -18Nyila itt van most is, csontomba tömetve; Azóta nevem lón: vashomloku Detre. Birkóztam atyáddal erejim fogytáig, Vérem apaöBáig, inam szakadtáig; /gőgösen/ Végre kezét nyujtá, б az acél marku; Detre: Buda: Detre: \ Buda: Detre: Buda: Detre: Tetszett énnekem a becsületes alku. lem adott el rabbá hadi szolgaképen, Kótyára hunok közt nem ereszté néped: Udvara közzé vőn fejedelmi sorral. Szolgálni tanáccsal engede és karral. Szolgállak azóta. Azelőtt, megvallom, Gyűlöltem, a hunnak, ha nevét is hallom; Tüz-viz e világon nem oly eskütt ellen, Mint vala hun és gót egymás faja ellen. S á honja-veszett nép, régi szabad gótok /alázatos hizelgéssel/ lo hisz* az is megvan, no hisz* az is boldog; Szárnyad alatt békén gyarapodva élnek; Nem töri a járom; jól vannak szegények. * /kis szünet után./ Én hát ennyi jóért ne fizetnék jóval? Mig birtam, erővel - mig lehelek, szóval? Bendegúz is gyakran, Rof is bekivánta Vén Detre tanácsát; soha meg se* bánta. Néked is azt mondom /terhedre ne essék/:
