Arany János: Buda halála; Q 11191

-kl 0 Bulcsu: Bere : Csát : Szabolcs : Csát: Bere: Csát: Szabolcs : /hizelgően/ Országlatuk dicsőén és boldogan telhet, Ragyogva mint nap és hold, köz-csillagok felett. /őszintén érzi/ Miként a támadó nap, vitéz Atilla ott, Mellette Buda fénylik, szeliden - mint a hold . /tompán, maga elé/ Feljött az erős nap, halványodik a hold... /elgondolkodva/ Megoszták a hatalmot, a méltóság jelét, Buda király öccsének átengedé felét. /halkan, de kemény indulattal/ Nem gondolá, hogy ezzel saját fényének árt, Mint,láng, ha gyul a lángról, nem tészen abba' kárt. /elutasítóan/ Testvéri jó'karatban egymáshoz éltenek Hosszú időn keresztül, mint hü, igaz felek. /ugyanúgy mint az előbb, Etele felé mutatva/ V Imé! Neki hódol az ifjú 'és öreg Úrrá tette Buda mind a hunok felett... /fojtottan, suttogva/ Ó öreg barátom, mind az isten dolga! Ki még tennap ur volt, ma már lehet szolga; Bizony a kerék is mutatja példával: Egyszer fel, másszor le, forog a talpával.