Arany János: Buda halála; Q 11191

- 11 Bere: Bul

esu: Csát : Szabolcs Csát: Bere: Csát: /a fiatal vitéz rajongásával nézi Etelét/ Etel diadallal tekint jövő felé: Mindenek omlanak büszke lába elé, Mint a fü hogy omlik a kaszás elébe, Mint gabonaföldön hever a sok kéve. /kétszinüen szól bele a beszélgetésbe,/ Sohse' tudj'az ember, mit mondjon, ne mondjon, Mert, ami azt nézi, bajos az, lám-mondom. /fájdalommal/ Csak romlást ne hozzon egy belső háború! /messzenézően/ Öreg cseléd vagyok, nem mostani gyermek, a Nagyapja lehetnék кнк mai embernek, Sok esett énrajtam, sok mindent megértem, Tán az isten azt már nem engedi érnem. /fojtott keserűséggel/ De ki tehet róla - ki merészel tenni! Nem mondom, hogy tenni, csak egy szót emelni; Nem mondom, hogy szólni, csupán gondolkodni, Éjjel a sötétben, álmokat álmodni. Etele nem enged, ha mi feltett célja... /komolyan, Beréhez/ Te még tovább élhetsz, mert idő szerint is ügy kívánja már a természeti rend is; Pálek, hogy megéred, szomorú példában: Nem mindig jó ülni nagy fa árnyékában.