Ady Endre: Urak fölperzselt várban; Q 10648
ból magnak se hagy többet. I.nemes ű r /kopott, úri subán fekvő, mokány képű atyafi, csöndes hangon, gúnyosan a két társához/x Az Úristennek bizony lehet megbánni valója, hogy az ilyeneknek adja a sok-falus birtokot, vagyont. Most azután, ilyenkor, egyformák vagyunk, testvérek, egyforma urak, egyforma birtokosok. Hát fenenagy is most a mi egyformaságunk, mert azok a paraszt bestiák nem válogatják a nyársakat. II.nemes ú r: De nézzétek csgk meg különben is a grófot, milyen jámbor, istenes, jó lélek lett belőle, mintha nem miatta lángolt volna föl a pokol az egész Bond-síkságon. Kővár kapitány a /egy nagy karosszékből már előbb odasettenkedik, közelebb a többiekhez, lefogott hangon, majdnem suttogva/x Azzal a veszett csürhével már régen és magunk el tudtunk volna bánni, ha Demeter papot meg nem vadítják. I.nemes ú rx De Bondur őnagyságának akkor jött gusztusa a legveszedelmesebb szoknyára, amikor mi a legyilkolt mieinket temettük. II.nemes ú rx Szilvia kisasszony kellet neki, a Demeter pap húgax mondhatom furcsa vágy a grófi vágyx mészárszék szaga kell hozzá. Kővár kapitány a /ravaszul, tovább is halkan, szomoruan-tréfásan, aki lappangó dühöcskéket akar fÖlugrasztsni/x De esze volt a gróf úrnak, a girhes citromarcú asszonyát, úrficskáit, kisasszonykáit elküldte rokonságlátni külső országba, mikor megorrontotta a btízt. De mikor mi rémüldözve átkoztuk azt is, aki az ölelést kitalálta, ő elcipeltette magának a legtilosabb asszonyfalatot. Il.nemesú rx Igen, az áldóját neki, az én feleségem már lyánykorában nyomorék deszka volt, hát még a gyermekek után. Én nem sajnáltam tőle sem a gyermeket, sem a javasasszonyt, pedig nekem tréfából sem volt szabad félrekacsintani sem.
