Ady Endre: Urak fölperzselt várban; Q 10648

QyO.Gk^ % Ady Endre URAK FÖLPERZSELT VÍRBAN SSS==S===S=S===Í=3====SS /Egy készülő színdarabból./ /Ez a dráma lázadás és forradalofo idején dübörögne le, de mégsem akar történelmi vagy pláne magyar históriai dráma lenni, még a nevek is szándékosan alig magyarok benne. Azért akár egy Hőra-Kloska-korba is bele lehet képzelni, sok ember él, gyüle?£ezik, öl és hal meg benne, de a dráma főhősei! az úrság, a szolgaság és a rendcsináló katonaság. Ki nem maradhatott belőle a nő, de szerepe csak passzive bujtó inkább, a minden indulatot fokozó szerelemé, féltékenységé és bosszúé. Az egész környék füstös, fekete, ittott még pirosló pusztaság, a lázadó jobbágyok dühtől, italtól, győzelemtől ittasak, s még vadabbak, mert tudják már, hogy jönnek a osászár katonái megsegíteni az urakat. Magas dombon egy fölperzselt kastély s legtetején az épen maradt, kései középkori lovagterem képekkel, cimerekkel, hadijelvényekkel s töménytelen haroi szerszámmal a falakon. Ide menekültek és kerültek össze a környék rémült urai egynéhányan, furcsa zagyvaságban. Gyertyákat és régi maradék csonka fáklyákat égetnek, de reszketőn és óvatosan./ Bondu

r /hívogató erőltetett szórakozottsággal, kissé baktatóan sétál a terem hosszában s meg-megáll egy-egy fali címer vagy hadi szerszám előtt/í Tanáosolnék valamit az uraknak» bóküljünk és barátkozzunk végre össze, ha már összesodort j^nntyaket ez a gyalázatos szélvihar. Ditmár hadnagrot talán hiába várjuk, zsörtölődünk, osztozkodunk, és ugy találunk mindjárt a másvilágra jutni, hogy az Úristennek sem telhetik bennünk kedve. Majd azt fogja mondani, hogy megérdemeltük az ebsorsot, mert közös halál-bajunkban is csak mairakodtunk. Bizony, amilyen veszett a világ most, még azt st csodálnám, ba az Úristen elhatározná, hogy birtokos urak-