Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 40 Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Jaj, jaj, szeginy fejünk, hova legyünk, hagy árvaságra jutánk immár, jó öcsém, Chrysothemis, nincs kibe biznunk, mert megholt az Orestes. El kell vesznünk, ha más módon reá nem gondolunk. Ha megholt, jó néném, nehéz arra gondolni. Nem azról szólok. Mit akarsz tehát? Vajha azt miélnéd, azt mit én akarnék. Az mi én tülem lehet, kész vagyok mindenre. Tudod, jó öcsém, miuta szeginy atyánkat elveszték az árulói, azóta csak egy barátunk sem volt, sem segitőnk, sem oltalmazónk. Egyetlenegy reminységünk vala, az Orestes; de im, érted, hogy szeginy elveszett. Immár csak te egyedül vagy az én atyámfia; ha te engem elhagysz, sehol egy csepp bizodalmam sem leszen. Kérlek, azért, édes öcsém, kérlek jó Chrysothemis, az istenért, az te édes nénéd kedvét ne szegjed, nem kévánok tüled lehetetlen dolgot. Mi dolog, jó néném? Mondd el már! Jó öcsém, lám együtt lakol velek, ezt könynyen megszörözhedd, kérlek az tolvaj latort, az Aegistust, veszesd el valamiképpen, vagy öld meg, vagy fojtsd meg. Mert ha te azt el nem veszted, az mia kell nekünk elvesznünk. Bizony, addig férhez sem egyink, sem músink nem mehet, meddig az él, mert nem oly bolond