Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 24 Azért én töttem, én töttem, nem tagadom senki előtt, mert megérdemelte, noha te tagadod, de ő, szeginy leányka, ha szólhatna is, azt mondaná. Azért nem kellene hátam mege rágalmaznod, ha ember volnál; de ihon szembe vagyok, szólj szembe, ha mit akarsz. Csak megne haragudjál, szólok én szembe is, mint atyám képébe, mint az leányka képébe Mond el, meghallgatlak. Im értem, nem tagadod, hogy nem te volták volna atyámnak hóhéra, de mented magad, hogy méltán mielted, mert elvesztette gyermekedet. De eredjsze, jó asszony, kérjedsze meg Dianát, miért áldozák az én atyám az kis leánykával, Vajh, mely igen jól tudod, oly nagy ok készerité erre, ki semmiképpen el nem ulhatott ha leányát meg nem áldozná, minden népével egyetembeel kellene veszni. De, jó asszony, még egy kicsiny hazugság; ha szinte igaz volna is mentésed, nem illet azért asszonyállat lévén, az te jámbor hitves társadat elvesztened. Ki adott teneked arra hatalmat? Mi nem voltál te neki, birája. Ha penig azt mondod, hogy halált halállal kell megfizetni, az tennen tőröddel magadat megölöd, mert te az én atyámat megöléd méltat lan, kiért tehát te is méltó vagy halálra.