Móricz Zsigmond: Szépasszony kocsisa; Q 9774

Ghálné: Mindjárt szétszedem magát! Kiazántatta a r epcémet maga hóbortos! Jézusmária ha ezt a Komoróczy tekintetes un ne gtudja! Isten őrizz megmondani neki, nice t ia fáj a feje! De maga vén azamár, mit hallgatnak maguk erre az ispán úrra! j öreg béres: Qtt vót a Komoróczy tekintetes ur is, az se szólott semmit. , Ghálné: Hét a Komoróczy tekintetes urrca se lehet mostan hallgatni. Itt caak énreám lehet hallgatni. Most mit csináljak magukkal szerencsétlenek, ha a repcémet kiszántották, hogy az Isten lopja el magukat. Még ma meg fog esküdni GömbinévéLl. /az ispán hátratántorodik/ És a maga lánya hogy van az urával? öreg b 'res: Hát, hát... Ghálné: Még most a e szereti, M& most ia azt a kovács legényé szereti^ mondja meg neki, hogy szedje össze a jobbik eszét, én jobban tudom hogy mi kell neki, mint ő. Becsülje meg azt az embert. ,'e nm iszik, se nem pipázik, mit akar még! Nekem nem fo itt senki lingarok után meg frajlák után futkoeni! Itt mindenki érje be a saját harapás к nyerévrl. őre % béres: Elmúlik az ilyesmi méltóságos asszony. Csak néha eszi a fene a f ejércselédet, kivált ugy tavasszal, ha rájön. En em mér nem esz? Én miért állok a t alpamon tizennégy esztendő óta, hogy még az angyaloknak se lehet ellenem kifogása. /jön a Ír szárral/ /az öreg béres felé/ Kend mehet. /Az ispán is indul/ Maga marad. Jöjjön ca& Gömbiné, jöjjön. Mit csinál maga evvel a szegény emberré.? Öreg béres: /elmegy/ Ghálné: Nézzen rá, hogy le van fogyva. Hát nem főz neki? • , Gömbiné: ehogynem főzök, méltóságos asszony, ugy főzök, mirÉ egy főispánnak. Nem eszik! Ghálné: Miért nem eszik! Maga miért nem eszik? Ghálné: Gönbiné: Ghálné: