Móricz Zsigmond: Szépasszony kocsisa; Q 9774

Ispán: Eszek ép. Gömb^né: Friss liuat hozattam a kocsissal a vásárból, abból főztem neki husievest, de olyat, hogy csak ugy fortyogott a tetejibe az a jó sárga leve. Csuk beledugta a kanaàt, azt mondta: Zsiroa. Ghál é: Zsiroa volt? Ispán: Zsiros. Gömbiné: Nem volt zsiros, kezitcsókolom. Engem ne tanitson senki, hogy kell egy jó húslevest főzni! Pap gazdasszony voltam a főtisztelendő ur ugy zabálta az én levesemet, azt mondta a kanonokok se kanalaznak olyat! Ghálné: Még mi v lt? Gömbiné: Főtt marhahús ribizlira 'rtással• Hogy о a ribizlit nem szereti, miért nem szereti. Nem adhatok mindig sóskamártást, mort a ribizli a divat. Aztán volt lekváros , oalacainta baracklekvárral töltve. Hogy б nem szereti töltve, csak üresen. Hogy adjam fel az asztalra üresen? Cfi^k nem lököm elébe pucéran a palacsintát. Kérem hat tojást ütöttem a tésztájába, csak a sárgáját, olyanra volt süt\e , miri a bazsarózsa, én nem tehetem magam nevetségessé, hogy üresen adjam fel, én felveszem a versenyt akármelyik asszonnyal, ebbe a kódua kis Magyarországba. Csak el tudok látni egy ilyen girhes embert, de én inkább meghalok, mint hogy üresen adjam fel a palacsintii . /sir/ Ghálné: Igaza van. Л palacsintád meg leli töltmi! A töltött palacsintát p dig meg te 11 enni! Na ne sirjon! Gömbiné: /bőgve/ Szemtül kapott verést kérem! • Tudok én mindert ! Én ugy sajnálom ezt a szegény embert, csak ugy szédül, mint a beteg tinó, de én tudom mi a baja. Ghálné: /feláll/ Jól van, jól van, az ijllető nőazemélynek már fel is van mondva , el is van kergetve. / az ispán szédeleg/ Szerencsére