Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 35»* Keilitsné: A gxó

f... a gróf... csak az jár az eszedbe...a szüleid az ee mi, az apád az s«a»l... egy ilyen ismert ember, egy tudós, egy kerületi orvos, fővárosi bizottsági tag, majdnem képviselő! Bellát Keilitsné; Keilits: Keilitsné: Keilits: Kellitsné: Bella: Nem akarom elveszteni a grófot... /Kellltshez/ Hát mit szólsz hozzá? Bocsánat, de én már nem veszek részt euben a vitában ... Engem előbb tetszett volna kérdezni... kost mór késő.»« Igazad van...igazad van... te mindig elkésel. «Jobb is, ha nem beszélsz bele, csak idegesítenél és boszszantanál a magasabb szempontjaiddal... Eredj kérlek sétálni, hagyj magunkra...ez a mi dolgunk... nők dclga... nézd, milyen szép idő van...tavasz van... eredj föl a Gellérthegyre, ahogy azt szoktad... még a kalapodat is odaadom, a botodat is, csak eredj... /átnyújtja a kalapot és botot ós az ajtó felé tuszkolja./ /távozóban/ Ne gyötörd... Jól varr...jól von... csak bizd rám. Kezét csókolom, kedves papa... És köszönöm, amit tett értem... /Keilits el./ Keilitsné: 12. jelenet. Keilitsné, Delia, majd Talpa-Magyar /odaát./ /megragadva Bella kezlt és maga mellé vonva/ Értsd