A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 57 - . tartozott, hogy haladó müvei kívánjuk szolgálni idén a fesztivál egyik szinét, még akkor is, ha a mi erőink - mint ahogyan az eddigi vitából kiderült, és ebben komoly igazság rejtőzik, - nem elegendőek arra, hogy ebben a vonatkozásban tudjuk a maximális erőfeszítést nyújtani. Földes Gábor némileg agresszív, sőt majdnem gyerekes felszólalásában már kalandorpolitikát emlegetett és csaknem rendőr után kiáltott - remélem ebben nem fogja siker koronázni megnyilvánulását /derültség - és már-már odáig ment el, amit még személyes ismeretségünk alapján sem érdemelhetek meg százszázalékosa П, í>e ha gyengédebben tennők fel a kérdést és ugy vetnők fel a problémát, hogy mi nehezebb valójában nekünk mai színészeknek, a mai embert ábrázolni-e, vagy a klasszikus alakokat, tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy ahogyan Major elvtárs délelőtti felszólalásában mondotta, a színész értékát a ma emberének ábrázolásában kell a legnagyobbra becsülnünk. Ezzel tökéletesen egyetértek, de ha feltesszük a kérdést, akkor egy paradoxonhoz jutunk el, mert azt mondjuk, hogy X.Y» Hamletet játszó szinészek valóban nehezebb feladat, súlyosabb tétel megbirkóznia az Élet hidjában egy mérnök figurájának ábrázolásával, mint magával a Hamlettel, amelyet sikeresen oldott'meg, hiszen ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy Kamietet eljátszani egy művészi élet legnehezebb tettei közé tartozik. És mégis nehezebb annak a művésznek eljátszania az ő adottságával, az ő gyakorlatával, az б ismereteivel az Élet hídjának mérnökét, a Tűzkeresztség valamelyik hősét, mint Othellot, Hamletet, Romeot, vagy a többieket. Ezzel, azt hiszem, igen sokan vagyunk igy, s a Pécsi Nemzeti Szinház is alkatában, szervezetében, egészében igy volt a Tűzkeresztség vonatkozásába^ egyéb produkcióival szemben* amelyeket talán nagyobb hőfokon tudott próbálni és megoldani. Nem ezerettük, Földes elvtárs, kevésbbé a Tűzkeresztséget, mint akár a Jegor Bulicsovot, akár az Ármány és szerelmet, Erről a kollegák tanúskodhatnak. Csak gyaüóbban oldottuk meg, de hasonló intenzitással, hasonló szeretettel, igen nagy izgalommal végeztük ezt a munkát és amikor rájöttünk arra, hogy evvel jelentkezhetünk, ezt valamennyien kitörő örömmel fogadtuk, Mi ezt az előadásunkat, épp ugy, mint a többi színházak, amelyek eljátszották, hozzánk közelállónak, gyermekünknek tekintjük és még ha csenevészebb is esetleg a karja, vagy az egyik lába, nagyon szeretjük és tudjuk, hogy mi minden fekszik benne,mert sok erőfeszítés van benne és mentségére lehetne felhozni .egyikmásik nem túlságosan megtisztelt színésznek, hogy a maga "életpályáján milyen hatalmas előrehaladást tanusitott ennek a szerepének eljátszásakor, elindult előre a sziklák megmászásának, mint sokan mások, sokszor visszazuhant, újra felkapaszkodott és felmászott. például Kovács István is, akit méltatlanul ért ilyen rendkívül súlyos bírálat. Azokat a szereplőket, akik itt végső fbkon csődöt mondottak volna, igyekeztünk kicserélni, azokat azonban, akik lassabban, fáradságosabban érkeztek'el bizonyos eredményekhez , ha szabad magamat igy kifejeznem, egészen egyszerűen nem volt szándékunkban leváltani. Nem volt bizonyos, hogy aki a helyükbe jön, jobban, biztosabban tudriá-е csinálni. Egy ilyen kísérlet történt ie és ennél kiderült, hogy az- az idő, amely a másik színész rendelkezésére állott, még kisebb eredményhez juttathatta volna el,