A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878
- 57 - . holott Sohár Lidinek van még egy ütőkártyája: "Akkor sem, ha én megirom* hogy Talabér Misa kicsoda?". Sohár Lidi ezt elsikkasztotta, véleményem szerint ezért nem olyan pregnáns ez a fordulópont, mint amilyennek, kellene lennie. Az egész jelenet főhibájának tartom, hogy Sohár Lidi hallatlanul nyugodt, hallatlanul biztos, fölényes. Lehet íjts sok helyen, de nem lehet végig és nem lehet a jelenet első percétől az^utolsőig majdnem egyformán végig, mert ezáltal Sohár Lidi, aki ehős* nehezen legyőzhető, ravasz, kiméietleh és okos ellenség, még sokkai erősebbé válik: olyanná, amilyen ellenség tulajdonképpen nincs; nincs olyan ember, akit ilyen szituációba^ egy pillanatra sem hagy el a nyugalma. Ugyanakkor pedig Ható Ignác 3zinte állandóan ingadozik a jeleneten belül, állandóan erőtlen, sohasem .erős, sohasem mutat semmit abból a hatalmas erőből, ami benne van. Természetesen &ovács elvtárs fizikai adottságai sem megfelelőek szerintem arra, hogy Ható Ignácot jól játssza. Az çlôadâs sok helyen bizonyos mértékig unalmas. Ezt részben a ritmushibák okozzák. Délelőtt szó volt arról, hogy ma már vannak Olyan uj darabok, amelyekben a hősök jelleme, jellemábrázolása utoléri vagy megközeliti a klasszikusok á-tal jellemzett- embereket. Ebben a darabban a két legjobban jellemzett ember Ható Ignác és Sohár Lidi. Ezért vártam én azt, hogy'ezt;, a két embert sokkal sokrétűbben játsszák majd el. /Taps./ V / ' . , FÖLDES - C- ÁB 0. R ? * Nem értek egyet Horváth elvtárssal abban, hogy a pécsi uzinház nem hozhatta volna szinre "ezt a darabot más szereposztással. Ismerem a pécsi társulatot, nem tudom, hogy Mester János nem lett volna-e jobb Ható Ignác, mint Kovács elvtárs és csak ugy találomra vetem fel, hogy vájjon Lontay Margit nerc jobban oldotta volna-e meg Bozinét, mint Erdélyi Ha, Ezzel egészen súlyos dolgot mondok Szendrő elvtárs felé, talán nemcsak a szervezés körül volt hiba, hanem abban is, hogy .Szendrő elvtárs lebecsülte a Tűzkeresztség előadását. Hallom is ellenvetését, hogy merész káderpolitikára van szükség. .Ezt elmondta nekem is. /Derültség/, Nem is olyan nevetséges kérdés ez, mert. egy csomó társulati ülésünk volt a szinházban, ahol fiatal/nagukat tehetségesnek gondoló, esetleg valóban tehetséges szinészek vagy kevésbbé gyakorlott idősebb szinészek - nem is kor szerint vetődik fel ez a kérdés - azz-al állnak fel, hogy merészebb káderpolitikát követelnek. Legélesebben a vádlottak padjára ültetnek bennünket igazgatókat és rendezőket," hogy miért nem állitj^k őket magasabb feladatok elé. Mi azt feleljük: rendben van, de mit fog szólni hozzá a közönség, pedig ez a döntő. Ezért kell nagyon vigyázni a káderpolitikára. Egyszer már Gellért elvtárs beszélt a Konferencián arról, hogy melyik:, az a kutya, amelyiket már vizre lehet tenni,' hogy ússzék és melyiket nem. Épp n a Tűzkeresztség előadása" veti fel ezt a problémát. Szendrő elvtárs biztosan azt fogja mondani, hogy ez nem fesztiválra készült darab. Rendben van,, de kérdezem, hogy a pécsi ^ közönség mennyiben különbözik a fesztiv.ál közönségétől? Tehát helyes volt-e az a felelőtlen káderpolitika, hogy nem megengedhető mOdon oldanak meg döntő figurákat a szinészek egy darabban és ezzel, káderpolitikánk merészségével komoly politikai hi„bát okozunk?