A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878
• b<í • 58 Vagy pedig olyan káderpcJLitikát ke fr^a ürOc^ hogy amikor már egy szinésrre rábízunk egy szerepe-t , akkor már annytrerHkell jutnunk az-zal a színésszel, annyira kell ismernünk őt - esetleg valóban kevéssé dœtô szerepekben kiprócálva - hogy döntő politikai szerepeknél legalább is nyolcvan százalékban biztosnak kell lennünk abban, hogy a szinész meg is oldja azt a szerepet, másképpen kalandorpolltika ez az én véleményem szerint. Ez történt a Tűzkeresztség előadásával, ahol éppen egy Ható Ignácot, vagy más fontos szerepeket olyan szinésre bizott a rendező, akiknek igen gyenge megoldása az egész darabot valóban félrevitte és megfeszülhettek volna az összes partnerek, akkor sem lett volna jó az- előadás. Egyébként is nagyon nehéz egy jó színésznek rossz- partnerekkel játszani, mert a jó szinész, - amint Horváth elvtárs is kifejtette - éppen a kapcsolat • tötvénye szerint nem tud jót alkotni akkor, ha a partnere rossz. Már pedig ebben az esetben ez történt. Amikor lét jó sz-inész találkozik Báz-sa Éva és Somló elvtárs esetében, akkor korántsem ez a helyzet. De igen nehéz dolga lett volna Somló elvtársnak, ha szerepének legnagyobb részét például Kovács elvtárssal kellett volna eljátszania a színpadon, A többiekkel ez történt. Kovács elvtárs esetében nem értek egyet Komor elvüá rssal, hogy a fizikuma nem'lett volna alkalmas. Nem is tudón, hogy mire gondol ő. Hirtelen ugy emlékszem rá, hogy Kovács elvtárs tetszetős külsejü férfi a színpadon. Tehát egyáltalán nem fizikuma volt a hibás, de el tudom képzelni, hogy egy gyenge fizikumú ember játsz* sza eit a szerepet és el tudom képzelni, hogy jól játssza. Kovács elvtárs fosszul játszotta ée még a rendezői instrukciókat is rossznak látom egy csomó esetben. Például felesleges, hogy az erőt azzal domborítja ki, hogy a színpadon a szövegnek döntő többségét ordítva mondja el. Kovács elvtárs ebben a szerepben annyit ordított, hogy ez már nem jellemző egy parasztra, A legmegdöbbentőbb pillanatban, akkor, amikor egy ember a legnagyobb indulatban van, halkan szólaljtneg. Harsányi Margit alakitása általában érdekes. Harsányinak ebben az évben Pécsett kiggró sikere volt, azt hiszem, a Határszélen tanítónőjében. Ebben is meglepetés volt nekünk. Itt azonban megint rendezői probléma merült fel. Nem tudom, hogy a rendező megmagyarázta-e a színésznek, hogy hol van a fordulópont jellemének fejlődésében, amikor feltétlenül váltania kell, mert olyan sz-ituácio áll elő, amikor magatartása már nem azonos az előbbi helyzet magatartásával. Nem tudom, hogy mennyire a szinész hibás ebben a kérdésben, aki egyébként jól hozta ki a figurát, jól illeszkedett be annak az embernek az életébe és mennyire a rendező a hibás. Sohár Lidi meggyilkolásával kapcsolatban még egy kérdést fel tudok vetni, Ugy tudom, hogy a filmen megfojtották Sohár Lidit. Ott sem tetszett és itt sem tetszik, hogy Sohár Lidit férjének meg kell fojtani. Szijjárté azt mondja Lidinek: Imádkozz Sohár Lidi, imádkosz mind kettőnkárt, te cafat! A szöveg nagyon világos. Két ember viszonyába és a kulák lelki magatartásába, lelkivilágába mélyen bevilágító szöveg a vallásosság, az aljasság, a félelem hármas egységét domborítja ki ёз semmiképpen sem indit arra, hogy Szijjártónak a feleségét meg kell fojtania. Nem volt pizitivum nélküli az előadás, s általában az
